A szigorlat árnyékában járok én

Ma jó napom van

…vagy valami olyasmi :) Hmm, talán azért “olyasmi”, mert a jó dolgokat tulajdonképpen ilyen apró kis hülyeségek (pénztáros a közértben, hülye, leselkedős szomszéd nő) beárnyékolták, és nekem elég nehezen megy a leszarom tabletta helyes alkalmazása. De hagyjuk is ennyiben, koncentráljunk a jó dolgokra! :)

Mentem vizsgázni, és azzal indult a reggel, hogy ingyen Jó reggelt!-et osztogattak a hévnél :) Aztán a vizsgám ötös lett, hazafelé pedig, miközben mentem le a lépcsőn a hévhez, megkívántam a kólát, erre nem ingyen osztogatták azt is?! :D

És végre – most egy nagy leleplezés jön! – megbékéltem *dobpergés* a hajammal. Miért is kellett ezt nekem? Nos *nagy levegő*, mert megint levágattam. Kicsit meg is bántam utána, de nem is a vágás, hanem a fodrász miatt (egy hülye p*csa volt, már elnézést a kifejezésért), meg többe is került, mint ahogy azt én számoltam :/ Utána meg nem tudtam mit kezdeni vele, ha valamit sikerült, akkor meg anyám szólt be, hogy úgy nézek ki, mint egy harmincéves. Aztán ma valahogy sikerült úgy megcsinálnom, hogy mindenkinek tetszett, és anyukám sem szólt be miatta :) Hát, amúgy muszáj volt megtennem, szerettem volna egyenlő hosszúságúra vágatni, meg most ugye megint hosszú volt, és valahogy azzal sem tudtam mit kezdeni, mert fokozatosan volt levágatva, amikor egy éve rövidre vágattam. De most jó így, jól érzem magam :)

Már régóta motoszkált a fejemben, hogy minden nap lejegyezzem a jó dolgokat – Via után szabadon. Aztán ma vettem is egy füzetet, amibe ezeket írni fogom :)

Talán.

Ma volt a szociológia szóbelim. Olyan fura volt. Egyáltalán nem voltam ideges. Este sem, odafelé sem, egy kicsit talán akkor, amikor bementem felelni. (Ez az érettségi után nagyon meglepő volt.) Összesen 9 tétel volt, 3 nap jegyzetelgetés és két nap tanulás után mindegyiket sikerült megtanulnom. Este, lefekvés előtt még elolvastam egyszer az összeset, és ennyi volt. Reggel a vonaton próbálkoztam, de kb. alig 2 oldal után feladtam, mert úgy éreztem, többet árt, mint használ, meg idegesített, hogy akkor végig a tételeken fogok gondolkozni. Hogy mit tudok róluk meg ilyesmi. (Pl. érettségi után olyan fura volt, hogy már nem kell ezen gondolkoznom, és egy ideig pl. állandóan eszembe jutott, hogy mit is tudok én a Tótékról. Mármint a tételről.)  Ezzel meg csak stresszeltem volna magam, és azt nem szerettem volna. Így hát ezt a számot hallgattam, mely most az én szerelmesem, a feledésem, az ópiumom, az amnéziám. (Meg ez is. Meg ez is… Szóval azért akad itt jópár  Ja, az eredeti idézet Az időutazó feleségéből van. ) Egy kis gyógyír az összetört szívre.

Hol is tartottam? Ja, igen. Szóval mindez azért nagy szám, mert bár ez a második szóbelim, de ez az első tételhúzós, mert az első egy prezentációs előadás volt. A lényeg, hogy minden ott volt a fejemben, csak gondolnom kellett rá, mire van szükségem, és előjött. (Most a balszerencse áradásából az ugrott be – a filmből -, amikor Klaus gondolkodott, információk után kutatott az agyában, és azt úgy mutatták, hogy egy könyvespolcról könyvek csusszantak előrébb.) Oké, hogy másnak ez nem új, de nekem igen. Gimiben is tanultam, de ott azért nem mindig ugrott be, aminek kellett volna Az egészben amúgy az volt a legrosszabb, hogy 4 órát kellett várnom, amíg bejutottam. Vagyis ötöt, mert már 8-kor a suliban voltam, hátha késik a vonat vagy történik valami. Meg hát a tételek átnézése miatt, ami elmaradt. Mire végeztem, azt hittem korábban, hogy én akkora már rég Pesten leszek meg minden. Hát nem. Mindegy, a lényeg, hogy ötös lett, és ma megtudtam, hogy másból is ötös lettem, így eddig ez egész jó arány, mert van két 3-om meg egy rakat ötösöm. Már csak 3 vizsga van hátra, meg egy beadandó (illetve 2, de a másikat szóbelire kell vinni filóból), amire jegyet kapunk, és remélem, azok is jók lesznek, és akkor jó lenne, ha a második félév is jó lenne, és akkor jövőre talán ösztöndíjas lehetek. De jó is lenne.

Talán mégiscsak menni fog ez az egyetem.