Ki elindult, s még nem érkezett meg, biztatóbb a helyzete a soha el nem indulónál.*

Bogas megkért, hogy hirdessem az előadásukat, és én szívesen eleget tettem a kérésének, mert szép a plakát, meg hát miért ne Én már nagyon kíváncsi vagyok, hogy ez mi ez, ezért gyertek el ti is.

* Hioszi Tatiosz

Hol a tavasz…?

Idén tulajdonképpen nem volt tavasz. Pedig én szeretem a tavaszt, meg más is szereti, és mégsem volt. Ezért amikor jó az idő, néhány pillanatra azt képzelem, hogy tél vége van, és már tavaszodik. Ugyan csupán illúzió, mégis jó érzés. És azt sugallja, valahogyan csak túléljük a telet, míg eljő a tavasz.

Lehet, hogy nem is én vagyok furcsa? Hanem az élet?*

Mostanában minden olyan furcsa.
Nagyrészt jó értelemben furcsa. Teljesen megváltozott az életem. Én is kezdek megváltozni. Vagy megváltoztam – nem tudom. És mostanában sokszor rám tör az érzés: minden rendben lesz. Hogy még rengeteg jó dolog vár rám az életben. Ilyenkor elönt valami fura eufória vagy boldogság vagy nemistudommi. Molyon nem is olyan rég karcoltam egy ilyet: “Furcsa. Ma filozófia közben elöntött az érzés: minden rendben lesz. El fogom érni a céljaimat, valóra fogom váltani az álmait – így, vagy úgy, de sikerülni fog. Csak ki kell tartanom, ahogy eddig. No meg tennem is kell mindezért.” Annak ellenére, hogy azért most sem könnyű (de nem is olyan nehéz) – mert hát mindenkinek megvan a maga keresztje ugyebár -, és vannak szívfájdító dolgok (amik azért nem fájnak annyira, de attól még szívfájdítóak), szóval, azért egész jó. Jól érzem magam.
Mégis, ennek ellenére minden olyan törékenynek látszik. Érzem, hogy a dolgok meg fognak változni, mert a dolgok mindig változnak – függetlenül attól, hogy akarjuk, vagy sem. Nem kell itt drámai változásokra gondolni, példának okáért most leginkább a vizsgaidőszakra gondolok – minden olyan más lesz. Annyira azért nem félek tőle, és nem is maguktól a vizsgáktól félek, hanem attól, hogy nem sikerül majd. Hogy nem lesz elég, amit nyújtani tudok, akkor sem, ha mindent, amit lehet, megteszek majd. Igen, félek a kudarctól. Félek tőle, mert úgy érzem, hogy akkor minden összeomlik egy pillanat alatt. Próbálok nem gondolni rá, mert nem akarom bevonzani a rosszat. (Ahogy még Mircsi tanácsolta  )

És kicsit bolondnak is érzem magam. Mert a szívfájdító dolgok ellenére is boldog vagyok. “Ha elúszott a hajó, csak a bolond úszik utána. Én világéletemben bolond voltam.” Igen. Bolond vagyok, de jól titkolom 

* Vavyan Fable

Itt vagyok még, nem tűntem el!

Most, ahogy nézegettem a blogomat, döbbentem rá, hogy kicsit régen írtam. Hoppá. (De kárpótlásul rögtön kaptatok is két postot.)
Már lassan 5 napja szünet van (hivatalosan csak ma kezdődött, de én már péntek óta itthon vagyok), és az igazat megvallva, nem sok mindent, illetve, fogalmazzunk úgy, hogy a tanulás szempontjából nem sok hasznos dolgot csináltam, mert egy lusta dög vagyok. Viszont dolgoztam (és még fogok is), találkoztam néhány baráttal, és fotóztam, fotóztam és fotóztam. Tegnap például kimentem a Lágymányosihoz, és vagy egy órán keresztül ott voltam és fényképeztem (régóta szerettem volna már ott fényképezni). A pályázat miatt is kell, meg úgy egyébként is.

Láttam, hogy Mircsi végre elindított egy könyves-filmes blogot. Tökre örülök neki – már annyit rágtam a fülét, de ő először nem akarta időhiány miatt (mert egyébként igen), éppen ezért meg is lepődtem, hogy a Molyon mégis azt látom, hogy indított egyet. Én is elkezdtem egyet, de az enyém csak könyvekkel foglalkozik. Régóta gondolkodtam rajta, volt is, hogy elkezdtem (a kategóriáknál látható ‘Láttam, olvastam, hallottam, ott voltam’ lett volna az alcím – könyvekkel, filmekkel, sorozatokkal meg színházi és egyéb élményekkel foglalkozott volna, főleg kedvenc dolgokkal), de elvetettem az ötletet, mert hát akkor magamon kívül miről írok a blogomba? Fura lett volna. Végül az lett, hogy azon a blogon írok a könyvekről, amiket olvasok és olvastam, itt meg minden egyébről, és ha könyv is lesz, akkor olyan, ami kedvenc (és ajánlom) vagy ami utálatos (és elborzasztok tőle). Egyébként, hogy ezzel az olvasási listával mi lesz ennek fényében, nem tudom. Mindegy, Mircsi, remélem, nem haragszol emiatt, és partnerek leszünk (Én már ki is tettelek )

És akkor fontos linkek:

• Könyves blogom
• METRO Photo Challenge (képeim)

Olvasási lista, 2010. október

Ahogy ígértem, íme itt az előző hónap elolvasott könyvei. (Bár lehet, hogy majd a későbbiek során olyan könyveket is betehetnék ide, amiket félbehagytam valami miatt.)

Spoiler-veszély nélkül

Libba Bray: Lázadó angyalok
Miről szól?
Vélemény: Miután elolvastam az első részt, már nagyon vártam a folytatást. (Egyébként előítéletes voltam kicsit az egész sorozattal szemben, a vörös pöttyös dolog miatt. Az Alkonyatból és néhány másik vörös pöttyösből indultam ki, de kellemesen csalódtam). Aztán megláttam a könyvtárban, és gyorsan lecsaptam rá… Még az első kötetnél is jobb, sokkal izgalmasabb, alig bírtam letenni, ha muszáj volt (és most álmos is vagyok miatta rendesen ). Olyan csavarok és rejtélyek voltak a könyvben, hogy csak kapkodtam a fejem és hitetlenkedtem  Az írónő stílusa is megmaradt ugyanolyan élvezetesnek. Ha tetszik a harmadik is, akkor lehet, hogy megy a kívánságlistára 

Steve Harvey & Denene Millner: Hogyan gondolkodnak a férfiak? – Fedezd fel, hogy meghódíthasd!
Miről szól?
Vélemény: Néhány hónapja még a könyvtárban vagy a könyvesboltban szemezgettem vele – nem emlékszem. Bele-belelapozgattam, mert érdekesnek tűnt. Aztán nemrég anyukám kihozta, és akkor én is elolvastam. Tényleg érdekes könyv, a stílusa is élvezetes, humoros. Hasznos kis könyvecskének tűnik – kíváncsi vagyok, vajon a leírtak valóban beválnak-e. Meg… Nehezen tudom elhinni, hogy minden férfi ilyen. Ha már abból indulok ki, hogy én sem vagyok az a tipikus nő (ill. inkább lány), meg még jópáran nem a környezetemben, akkor nem hiszem, hogy ez mindenkire igaz lenne teljes egészében. Persze, ezt a srácok jobban tudják Szóval: fiúk, tényleg ilyenek vagytok?
Amivel nem értek egyet, az az a mód, ahogy a nőnek ki kellene mutatnia, hogy szüksége van a párjára. Nem hiszem, hogy ezt azzal tudom a legjobban kimutatni, hogy állandóan megkérem erre-arra (cipekedjen helyettem, ölje meg a pókokat… stb.).

303 magyar regény amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz
Miről szól?
Vélemény: Igazából csak átlapoztam, és ami tetszett, kiírtam, hogy felvegyem a listára, és majd valamikor életem során elolvassam. Örömmel fedeztem fel olyanokat, amelyeket olvastam (ami kötelező volt és nem volt az), és a szívemnek kedveseket is (pl. Babits Gólyakalifája). Jó, hogy van magyar verziója is az 1001-nek, ráadásul mindenféle változata van ennek is (ha rámentek a Miről szól? részre, akkor ott láthatjátok). Ez a színészes elég érdekesnek látszik – szóval biztos, hogy csekkolni fogom őket

Celia Rees: Sovay
Miről szól?
Vélemény: Valahogy ez most nem jött be. Nagyon lassan haladtam vele, kb. két hétig szenvedtem vele. Valószínű, hogy az ismertető hibája, hogy nem azt kaptam, amire számítottam. Ugyanis az ismertető nagyon kidomborította az útonállás részét a történetnek, amikor kb. az elején meg közben volt benne ilyen néhányszor. A másik fele, hogy nem tetszett a történet alakulása sem. Bár megtudtuk (hát… úgy nagyjából), hogy kivel mi lett, mégis, mintha egyszercsak eltűntek volna a történetből. Meg… nekem az a bizonyos szerelmi szál is hirtelen jött… (Amúgy az a pozitívum, hogy sok olyan történet van, ahol az ember már az elején tudja, kivel jön össze a hősnő, itt viszont legfeljebb csak tippjeim voltak…)

Arthur Slade: Törzsek
Miről szól?
Vélemény: Már régóta el akartam olvasni, és bár kicsit másra számítottam korábban (más sztorira emlékeztem, de mielőtt el kezdtem volna, azért elolvastam az ismertetőjét). Felüdülést jelentett a Sovay után, hamar kiolvastam. Hm. Tetszett ez a könyv, bár a vége felé már kezdett kicsit sok lenni ennyi “törzses dolog”. Ez alatt (azt hiszem) arra gondolok, hogy a srác (Percy) teljesen erre volt beállva, és nem tudott elvonatkoztatni. Mert bár lehet, hogy figyelte az embereket, de valójában lövése sem volt magáról az emberi… Természetről? Lélekről? Arra gondolok, hogy Elissa közeledését is elég érdekesen fogadta… Azt hiszem, hogy igazából nem volt tisztában az emberi “viselkedéssel”. (Ennél jobban most nem tudom megfogalmazni.)