Mint egy idegen

Most felkészülési időszak van, és majdnem minden nap benn vagyok a suliban, mégis olyan furcsán érzem magam ott… Ma rádöbbentem: úgy érzem ott magam, mintha már nem tartoznék oda.
Mint egy idegen.

“Aki nem vág bele, sohasem lesz készen.”

Az egyszer biztos. Én is beleestem abba a hibába (?), hogy az érettségi miatt mindent halogattam. Kevesebbet olvastam, így az éppen aktuális könyveimmel alaposan lemaradtam (az Útikalauzt is kb. 2 hónapig nyúztam – igaz, közben elolvastam 3 másik könyvet…), most pedig rengeteg olvasnivaló vár rám, úgyhogy vissza kell szoktatnom magam az olvasásra, mert most több időm lesz rá (elméletben).  Ezenkívül filmeket, és sorozatokat is sikerült felhalmaznom, mintha nem is róka*, hanem egy télirevalót gyűjtő kismókus lennék.
A szobám pedig úgy néz ki, mint egy katasztrófa sújtotta övezet, csak éppenséggel itt valójában tankönyvek hevernek itten-ottan, szanaszét. Ki kéne válogatnom őket, azaz igazság. Meg a fiókokat sem ártana átnyálazni. Ja, meg írni is kéne, naplót is, mert valahogy mostanában az is kimaradt. És akkor a még kidolgozatlan tételekről nem is beszéltünk… (Amiket meg is kell tanulni, persze.)
Szóval sok, igen sok a tennivaló. És oly kevés az idő…

* Nyugi, nem képzelem magam rókának

Volt egyszer egy érettségi…

Szinte el se hiszem, hogy végre túl vagyok rajta.
Különös, hogy régebben – mondjuk egy olyan éveleje magasságában – sokkalta félelmetesebbnek képzeltem az egészet. Ennek ellenére egyáltalán nem izgultam – még a mateknál sem, pedig az nálam nagyon para. Nem tudom, hogy ennek mi lehet az oka. Talán az, hogy angolból és magyarból rengeteg érettségis feladatlapot megcsináltam (töriből meg alapból olyan munkafüzetünk van/volt, amit az érettségi készítői állítottak össze, matekból meg szintén csináltunk feladatsorokat, igaz, csak a tankönyvünk összeállítói által kreáltakat…), talán az, hogy tudtam, hogy meg tudom csinálni, és talán, mert elmentem a jövőbe, és meglestem a megoldásokat…

Nos, a magyar egész jól ment, annak ellenére, a szövegértésnél fél óra alatt csak 3 feladattal voltam kész (fogalmam sincs, hogy ez hogy sikerült így…). Paráztam, hogy nem lesz időm befejezni, de szerencsére mégis. Én a novellaelemzést választottam a második részben (reméltem, hogy az lesz, mert az irodalomtanárunk csak a múlt héten közölte, hogy verset is betehetnek), amivel először nem tudtam mit kezdeni, aztán fogtam a papíromat, és összeírtam, mit tudok a szereplőkről, majd következtetéseket vontam le. Négy oldalt írtam – még sosem írtam annyit (igazából négy és egy negyedet, ám mivel kb. az első oldalon annyival kevesebbet kellett írni, ezért mondok négyet…), max. 3-at, talán.

A matek. Hát igen. Az első résszel 25 perc alatt kész voltam, amit nem gondoltam volna, pláne azt nem, hogy 2 feladat kivételével mindegyiket meg tudom oldani. Ez annyira fellelkesített, hogy arra gondoltam, hogy talán még egy hármas összejöhet… Aztán megláttam a második részt. Ránézésre egyiket sem tudtam megoldani. Aztán végül annyit gyűrtem magam, míg megcsináltam mindent, amit meg kellett. Valahogy kiravaszkodtam, aztán majd meglátjuk. Örülnék én egy hármasnak is, ami azt illeti, de én már azzal is meg lennék elégedve, ha nem kellene szóbeliznem…

Az az igazság, hogy én töriből kicsit könnyebb feladatokra számítottam.  Mindent megcsináltam itt is, amit kellett, az viszont bosszantott, hogy valahol nem fogalmaztak egyértelműen (szerintem). Ám az is lehet, hogy csak én vagyok a hülye… Egyébként a honfoglalós, a rendszerváltásos és a görög hitvilágos esszét választottam.

A mai angol szerintem jól sikerült, azonban kicsit bosszant, hogy miután beadtam az első részt, azután világosodtam meg. Volt egy szó az első szövegben (‘relatives’) aminek a jelentése egyszerűen nem akart az eszembe jutni, pedig korábban láttam már, és ismertem is a jelentését (tudtam, hogy “magához képest”, amit gondolnám, hogy jelent, teljesen mást jelent). Utána jöttem rá, hogy a szó a rokonokat jelöli, és hogy rossz helyre írtam be emiatt valamit A magnóhallgatásnál viszont vicces volt, amikor az utolsó szövegnél  pasi megszólalt magyarul (‘Fiatalok az Élet Kezdetén’, vagy valami ilyesmi, röviden ‘FÉK’). Hallgatom az angol szöveget, erre váratlanul a pasi megszólal magyarul. Dőltünk a röhögéstől (Az ismétlésnél már csak néhányan nevettünk. A többiek biztos a szövegre figyeltek…)