augusztus 2009 havi bejegyzések
Az élet megy tovább
Mostanában Danielle Steel Hullócsillagom című könyvét olvasom. A velem kapcsolatos félreértések elkerülése végett: ez a könyv nem egy regény, sokkal inkább egy önéletrajzszerűség az írónő Nick Traina nevű fiáról, aki mániás depresszióban szenvedett, s minden küzdelme ellenére ez a betegség legyőzte őt. Hogy miért is fontos ez? Nos, ennek kapcsán gondolkodtam el valamin.
Mindannyiunk életében történnek tragédiák: elveszítünk valakit, aki közel állt hozzánk, akit szerettünk, legyen az egy barát, egy kedves vagy egy családtag; velünk történik valami, amit nem könnyű kiheverni: csalódunk, súlyos betegek leszünk, vagy egyszerűen csak nem vagyunk jó passzban, és emiatt képtelenek vagyunk felállni, és haladni a számunkra kijelölt úton.
Bármelyik is essen meg velünk, ilyenkor olyan érzésünk támad, mintha az idő megállt volna, s olyan az életünk, mint egy megfagyott pillanatkép: minden mozdulatlan, minden megdermedt, minden ugyanolyan, s nem változik semmi sem. Közben nem vesszük vagy nem akarjuk észrevenni, hogy az élet megy tovább: ugyanúgy fel kell kelnünk minden reggel, ugyanúgy végeznünk kell a dolgunkat nap mint nap… A nap minden egyes nap felkel és az éj leszáll, az emberek jönnek-mennek, az évszakok idővel váltják egymást, az eső esik, a szél fúj…
Mindenkinek vannak nehéz időszakok az életében. A kérdés csak az, hogy az ember képes-e ilyenkor felemelt fővel viselni az élet újabb és újabb pofonjait, képes-e kitartani, bármilyen nehéz helyzetben legyen is; vagy hagyja, hogy a nehézségek maguk alá gyűrjék, és elpusztítsák őt.
“Az élet olyan, mint az óriáskerék, hol fönt, hol lent. Talán furcsán hangzik, de még hálás is vagyok azokért a dolgokért, amelyek megviseltek, mert ma már tudom, hogy ezektől lettem erősebb.” (Kate Winslet)
Sajnos azt hiszem, hogy én is most egy ilyen időszakon megyek keresztül.* Bevallom, sokszor nem könnyű, s bizony kaptam már jó pár igencsak fájdalmas és kemény pofont az élettől. Emiatt hajlamos vagyok elhanyagolni a számomra fontos embereket, mert egyszerűen néha úgy érzem, hogy nincs energiám, elfelejtem őket felhívni, mert túlságosan lekötnek a problémáim… És mire észbe kapok, már eltelt egy hét, két hét, egy hónap… Azonban rájöttem, hogy ilyenkor pont azokat nem szabad eltaszítani magunktól, akik fontosak a számunkra. Még akkor sem, ha úgy érezzük, nem érthetik meg azt, ami történik velünk. Ám attól még aggódnak értünk, és próbálnak nekünk segíteni, vigasztalni minket.
Hát,ennyi lenne a megrágni való mára 
* Nem, nem szenvedek mániás depresszióban. 
De nehéz lesz az iskolatáska nemsokára
Ez az esős, borús idő az iskolára emlékeztet engem. * megborzong* Amire nem szívesen gondolok, mert rengeteg minden szakad majd a nyakunkba: okt. 23-i műsor (’56-os forradalom), szalagavató (ami nálunk azt jelenti, hogy mindenki összeveszik mindenkivel, mert nem tudnak megegyezni a ruha színében, a zenében és hasonlókban 
), aztán az érettségi, ami azzal jár, hogy ki kell dolgozni a tételeket, fell kell készülni rendesen… Ráadásul le vagyunk maradva (főleg irodalomból – csak nemrég kezdtük el a 11-es könyvet [gondolom, hogy most mindenki bevágott egy ilyen OMG-fejet --> O.o 
]), úgyhogy nagy lesz a hajtás, mert gyorsan át kell “szaladnunk” a tananyagon. Ja, és ahelyett, hogy már csak azokat a tantárgyakat tanulnánk, amiből érettségizünk, egy rakat más tantárgy is van, amiben meg kell felelni… Szerintem lehetne úgy, hogy a választott tárgyból fakultációt tartanak azoknak, akik abból szeretnének érettségizni. Tudom, hogy ez most is így van, de én arra gondoltam, a kötelező érettségi tantárgyakat tanítanák csak, és amellett. Nem az óraszám csökkentése a cél, hanem az, hogy utolérjük magunkat. Remélem, érthető, hogy miről hadoválok itten 
Ti hogyan reformálnátok meg a mai iskolai rendszert? Ja, és valaki érti ezt az érettségi pontrendszert? Mert én nagyon nem vágom…
Szerintetek?
Szeretnék az Animeconra benevezni ezzel a amv-vel. Nos a célom nem az első hely, hanem legalább benne lenni az első 15-ben (vagy 20-ban ). Kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Fontos tudnivalók, mielőtt megnézed a videót és véleményt nyilvánítasz:
- a videót én készítettem, csak a versenyekre nem a ‘Róka’ névvel szerettem volna nevezni, ezért lettem végül ‘Arya’
- ha nem tetszik benne valami, vagy az egész nem, indokold meg, hogy mi az, hogy miért nem, és hogy szerinted hogyan lehetne rajta javítani
- tanácsokat, javaslatokat írj nyugodtan
- a videón valószínűleg még módosítani fogok néhány dolgot, így egyelőre csak valami vázlatot kaphattok róla, hogy kb. ilyen lesz/lenne
(pl. az ‘In memoriam’ felirat majd az elejére kerül)
