Játék Paulo Coelho közreműködésével

Ezt a játékot Mircsitől loptam. A lényege a következő:

• Válassz egy együttest/énekest, amit/akit szeretsz! (Lehet külföldi is.)
• A válaszokhoz csak az adott énekes/együttes számait használhatod fel.
• Add tovább!
  

Nos, én ezt az egyik kedvenc írómmal, Paulo Coelho-val csináltam meg (Mircsit megkérdeztem, és azt mondta, hogy nem muszáj együttessel megcsinálni. Ja, és amúgy a játék leírását is tőle loptam)

1. Fiú vagy, vagy lány?
[A] portobellói boszorkány

2. Mondj valamit magadról!
Ki leszek majd az életrajzodban? Noha még nem olvastam, mégis ismerem a választ: az összes ember leszek, aki valaha az utamba került. Az az ember leszek, aki kinyújtotta a kezét abban bízva, hogy lesz egy másik kéz, amelyik segít a nehéz pillanatokban.

3. Mit éreznek melletted mások?
Senki sem tudja, mi fog történni a következő pillanatban, és mégis, mindenki megy előre, mert bíznak, mert van hitük.

4. Hogy írnád le az előző kapcsolatodat?*

5. És a jelenlegi kapcsolatodat?*

6. Hol lennél legszívesebben?
Járunk szerte a világban, kutatunk az álmaink és eszményeink után. Gyakran elérhetetlen helyekre suvasztunk el olyan dolgokat, amelyek már csak egy karnyújtásnyira vannak tőlünk.

7. Mit gondolsz a szerelemről?
A szerelem, ahogy egy perzsa bölcs mondja, voltaképpen nem más, mint egy olyan betegség, amely ellen senki nem akar védekezni. Akit egyszer megfertőz, az többé nem akar kilábalni belőle, aki benne szenved, az többé nem akar meggyógyulni.

8. Milyen az életed?
Bolond az, aki a saját világában él. Én bolond akarok maradni, és úgy akarom élni az életemet, ahogy megálmodom, nem pedig úgy, ahogy mások elvárják.

9. Ha kívánhatnál valamit, mi lenne az?
Kérlek, törd össze ezt a poharat – és szabadíts meg bennünket az átkozott előítéleteinktől, és a hülye mániától, hogy mindent meg kell magyarázni, és hogy csak azt merjük megtenni, amit a többiek helyeselnek.

10. Mondj valami okosat!
Amit a szem nem lát, a szív azt is érzi.

*Ebbe inkább ne menjünk bele…

Te (is) sellő vagy?

Sellők. Mitológiai lények. Olyan leányok, akiknek a teste halfarokban végződik.* Ki ne hallott volna már róluk?

Ha máshonnan nem is,  A kis hableányból mindenki ismerheti őket. Vagy manapság a H2O-ból… Ennek kapcsán találtam valami érdekeset a neten, miközben hirdettem a blogomat^^”

Szóval épp kerestem a hirdetőt (ami még mindig nem hírdető, hírdess és hírdetés – már sok helyen láttam, és bár sejtem, hogy miért írják így sokan, de akkor is:/), amikor megakadt a szemem valami érdekesen: “Sellő vagyok“. Váó! Ebben a menüpontban megírhatod, ha sellő vagy, de min. egy képpel igazolnod kell, hogy valóban az vagy.

Úristen.

Amikor először láttam, alig hittem el. A szerkesztő ezt komolyan gondolta, vagy csak poénnak szánta? Nehéz eldönteni. Az igazat megvallva, nem is tudom, mi a gázabb: az, hogy az oldal szerkesztője létrehozott egy ilyen menüpontot, vagy az, ahogy az emberek reagálnak.

Aki úgy érzi, hogy ő sellő, az az általam készített képre kattintva végre bevallhatja a nagyvilágnak, hogy ő sellő.

A többiek pedig itten segíthetnek ennek az illetőnek, aki pedig az osztálytársáról nem tudja eldönteni, hogy az sellő vagy sem.

És ha már így szóba került ez a téma, bevallom, hogy én is sellő vagyok. Sőt, ezt még egy fényképpel is tudom igazolni, amit az idei osztálykiránduláson (vízálló kamerával) készítettek rólam a többiek, miközben a medencében lazultam: itt megnézhetitek.

*Forrás: Wikipédia

“És az oroszlán beleszeretett a bárányba…”

Nos, ezt eredetileg a Libri könyvkereskedés honlapjára írtam, pontosabban az Alkonyat véleményeit “gazdagítottam” a sajátommal. Onnan másoltam át, bár néhány dolgot megváltoztattam.

Mióta olvastam a könyvet (ami elég régen volt), néhányszor elgondolkodtam azon, hogy írjak-e ide véleményt, vagy sem. Most mégis úgy döntöttem, hogy írok ide, mert… Nem tudom az okát. De nem is olyan lényeges.

Bevallom, nekem nem tetszett az Alkonyat. Életem egyik legrosszabb olvasmányélménye volt. Nem is emlékszem, mikor csalódtam utoljára ekkorát egy könyvben. Bár az is igaz, hogy mikor a film ismertetőjét olvastam, úgy voltam vele, hogy nem akarom megnézni, mert igazából nem szól semmiről. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre népszerűbb ez a könyv. Gondoltam, akkor biztos nagyon jó lehet, ha már a Harry Potter utódaként emlegetik. Így aztán kölcsönkértem egy barátnőmtől (Mircsitől:)). Ahogy az egyik hozzászóló írta, akár még az egyik osztálytársam is írhatta volna, aki azt hiszi magáról, hogy tök jól tud írni… Ennek ellenére tovább olvastam a könyvet, pedig sokszor éreztem a kísértést, hogy abbahagyjam. Ám mégsem tettem: vártam, hogy elvarázsoljon, magával ragadjon, úgy, ahogy előttem már sokan másokat is. Gondolom, nem nehéz kitalálni, hogy ez soha nem történt meg.

Egyszer – kb. 350 oldal után – elegem lett a könyvből. Ezért nem olvastam tovább… Azonban anyukám (mivel ő is elolvasta – még előttem) mondta, hogy a végén lesz egy tök izgi rész, úgyhogy ne adjam fel, olvassam tovább. Így is tettem. Bevallom, hogy azok a részek tényleg lekötöttek, de a végén megint ugyanaz az unalom. Pedig a borítója és a vélemények alapján nagyon ígéretesnek tűnt.

Igen, csalódtam könyvben és nem tetszett (a filmet utána láttam, és szerintem jobb volt). Le is írom, hogy miért:

• idióta párbeszédek (felszínesek és erőltettetek)
• nem történik benne semmi (na jó, a végén igen), emiatt unalmas
• a stílusa sem éppen kiemelkedő
• ellenszenves a főhős (Bella – természetesen más, mint a korabeliek, ő különleges:S)
• olyan, mintha az ember valakinek az álmodozását olvasgatná (valószínűleg az E/1. miatt), és emiatt néha elég zavarba ejtő tud lenni…:S

Mindettől függetlenül annak örülök, hogy sokan ennek a könyvnek a hatására elkezdtek olvasni (ne hagyjátok abba:)). És még valami: nekem az igazat megvallva jobban tetszett az írónő másik könyve, A burok. Bár voltak benne döcögős részek, egyszerűen alig bírtam letenni. Mintha nem is ugyanaz az ember írta volna…

Nos, asszem, nagyjából ennyi lenne a véleményem. És kérlek, azért ne szedjetek darabokra, ne küldjetek rontást felém, és lehetőleg a vudu mágiát is hanyagoljátok:) Kérlek…

ui: És lehetőleg ilyesmit se írjatok, mert szerintem szánalmas:

“réka
(…)Nem értem Bee véleményét. Bocsáss meg, Bee de sztem te már nem tudod elengedni magad és egy jót szórakozni ezen a remek könyvön. Azért elég érdekes hogy a véleményed egyedül áll szemben az összes többivel, nem?” (libri.hu -> alkonyat – vélemények)

A véleményem nem került ki, gondolom, a hossza miatt (nem a véleményem miatt, mert valaki sokkal bunkóbban írta le, mit gondol a könyvről).