november 2008 havi bejegyzések
I need a hero…!
Bonnie Tyler – Holding Out For A Hero
Imádom ezt a számot! Van benne valami sorsszerű, vagy nem is tudom… Ez a szám azért is került most megint elő nálam, mert a Megasztárban Bencsik Tamara ezt énekelte :) Bár a klip régi, tetszik :) Főleg a fehér ruhás csajszik…^^
Dalszöveg:
Where have all the good men gone
And where are all the gods?
Where’s the street-wise Hercules
To fight the rising odds?
Isn’t there a white knight upon a fiery steed?
Late at night I toss and turn and dream
of what I need
[Chorus]
I need a hero
I’m holding out for a hero ’til the end of the night
He’s gotta be strong
And he’s gotta be fast
And he’s gotta be fresh from the fight
I need a hero
I’m holding out for a hero ’til the morning light
He’s gotta be sure
And it’s gotta be soon
And he’s gotta be larger than life
Somewhere after midnight
In my wildest fantasy
Somewhere just beyond my reach
There’s someone reaching back for me
Racing on the thunder end rising with the heat
It’s gonna take a superman to sweep me off my feet
[Chorus]
Up where the mountains meet the heavens above
Out where the lightning splits the sea
I would swear that there’s someone somewhere
Watching me
Through the wind end the chill and the rain
And the storm and the flood
I can feel his approach
Like the fire in my blood
>Mondd, te mit választanál? – 1. rész
>Hat részes(re tervezett) cikksorozatom azt a kérdést járja körül, hogy a Hősökben fellelhető (és más történetekben is előforduló) képességeknek milyen előnyei és hátrányai lehetnek, és egy átlagos néző (aki esetünkben egy Budapesten élő, magyar lány:P), hogyan tudná használni ezeket a való életben. Ennek a cikksorozatnak az első részét olvashatjátok most. Figyelem! A sorozat ismeretétől függetlenül olvasható!
Leírás: Ha valami baleset történik, és elkezd vérezni, vagy eltörik egy csontja, a seb magától begyógyul. Ez csak akkor lehetséges, ha semmilyen tárgy nem akadályozza meg a gyógyulást. A gyógyulás sebessége függ az egyéntől is. Valamint a képesség birtokosának a vére gyógyító hatású.Pozitívan: Tulajdonképpen szuper lenne, ha minden sebem begyógyulna, így például mernék a bordásfalnál kézen állni (mert kellett) tesiórán, és nem telne több hétbe egy egyszerű horzsolás begyógyulása (amit természetesen tesiórán volt szerencsém beszerezni nemrég:D). Nem lennék beteg, a véremmel sok emberen segíthetnék, sőt, akár még hős is lehetnék:D És soha nem halnék meg…
Negatívan: …ami azért nem lenne leányálom. Egy ideig biztosan, de van egy olyan gyanúm, hogy egy idő után beleőrülnék és céltalannak érezném az életem. Minden olyan személy, aki fontos a számomra, előttem öregedne s halna meg. Ha gyermekeim születnének, lehet, hogy egy idő után megutálnának, hisz a gyermeknek kell a szülőt temetnie, s nem fordítva. (Remélem, értitek, hogy hová akarok ezzel kilyukadni.) Ráadásul ha férjhez mennék valakihez, akit szeretek, és meghalna, a szívem összetörne, majd talán évek múltán újra ép lenne, de akkor az életem másból sem állna, hogy folyton-folyvást összetörik a szívem, majd összeforr… Mi van, ha egy idő után annyira belefáradok ebbe, hogy a szívemen ejtett seb soha nem gyógyulna be? (Ami azért ironikus lenne.) Akkor kéne keresnem egy olyan férfit, aki szintén ezzel a képességgel rendelkezik, és normális (tehát nem az a rögeszméje, hogy mindenkit ki kéne nyírni egy vírussal;)). Meg aztán, valahogy engem is ki lehet nyírni, de erről nem árulok el többet, mert nem szeretném egy rakat spoilerrel szétlőni ezt a rovatot:D (Aki kíváncsi a részletekre, az írjon nekem vagy tekintse meg a Hősök 3. évadjának 6. részét.) A másik pedig, hogy bár kíváncsi lennék az emberi nem további sorsának alakulására, lehet, hogy olyannyira kiábrándulnék az emberekből és meggyűlölném őket, hogy úgy végezném, mint Adam (tehát mindenkit meg akarnék büntetni, ami az ő esetében az volt, hogy rá akart szabadítani a világra egy halálos vírust. Hogy sikerült-e neki? Szerintetek?:P) Repülés
Leírás: Szárnyak és minden egyéb nélkül képes elrugaszkodni a földtől, felszállni a magasba és elrepülni. Csak a landolással lehetnek problémák. Képes a lebegésre is és önmaguknál nagyobb súlyt is képesek szállítani.Pozitívan: Ennek a képességnek nagyon örülnék (nagyon vágyom a levegőbe:P), csak fogalmam sincs, hogy éppenséggel mikor használnám. Bár… Reggel egy pillanat alatt ott lehetnék a suliban. Éjszaka kilóghatnék repdesni, főleg nyáron (csak azt kéne kitalálnom, hogyan másznék ki a tetőtéri ablakon…:S). Igaz, a sötétben nem sokat látnék, és még elütne egy repülő vagy egy denevér:D (Vagy tudom is én, mik repdesnek éjszaka…:S)
Negatívan: Télen nagyon nem akaródznék ezt a képességet használni (ráadásul kabátban ki se tudnék mászni az ablakon:S), így aztán ugrott az egypillanatalattbeérnékasuliba-dolog. Ide most több dolog nem jut az eszembe:S
Elektromosság manipuláció
Leírás: Tulajdonosa bárkire, vagy bármire villámot képes szórni bármilyen vezető anyag, vagy elektromos forrás nélkül. Nagyságát és erősségét tudja befolyásolni.
Pozitívan: Ha valaki megtámadna, hát, megrázó élményben lenne része, az egyszer biztos:D Igazából nem tudom, hogy az önvédelmen kívül mire használnám ezt a képességet. Azt mondjuk nem tudom, ha áramszünet van, tudnám-e a képességemmel működtetni az elektromos berendezéseket…
Negatívan: Van egy olyan gyanúm, hogy amikor megijesztenének, ráznék egy kicsit. Nos, ha ez éppen fürdésnél történne…O_o
Telepátia
Leírás: Ez a képesség arra való, hogy mások gondolatait meghalljuk, ami sokszor hasznos, de néha nagy titkokra is fény derül, amikről jobb lenne nem tudni.
Pozitívan: Dolgozatnál, sőt, talán feleletnél is nagy segítség lenne, ha tudnék olvasni az emberek gondolataiban. Például matek dogánál tök jó lenne, ha a padtársam, mikor megkérdezem tőle, egyáltalán hogyan kezdjem el a feladatot, csak elkezdené végiggondolni az egészet, én meg szépen megjegyzem, majd leírom:P Meg van, mikor dolgozatnál megkérdezem a tanártól, hogy “Ennél a feladatnál azt kell leírni, amit … témánál tanultunk?”, és mivel általában a tanárok nem mondják meg, hogy igen vagy nem, de lehet, hogy gondolnak rá, én pedig… A többit tudjátok:P
Negatívan: Érdekes, izgalmas, de egyben borzalmas lenne tudni, mire gondolnak éppen az emberek. Ráadásul ha valami nem tetszőt találok valaki fejében, mégsem mehetek hozzá azzal, hogy “Ezt mégis hogy merészelted gondolni rólam?!”. Csak magamra vethetnék, mert ott kutakodtam, ahol nem kellett volna. Meg aztán én se nagyon örülnék neki, ha valaki turkálna a fejemben…
A jövő lefestése
Leírás: A képesség birtokosa egy bizonyos transzban, egy hamarosan bekövetkező fontos eseményt ábrázol festmény formájában.
Pozitívan: Izgalmas lenne megfesteni a jövőt, s tudni, hogy mi fog történni. De egy kicsit olyan lenne, mint amikor spoilereket olvas az ember: bár tudja, mi fog történni, azonban azt nem, hogy miért, hogy mégis mi vezetett ahhoz, hogy ez történjen. (Ez már inkább negatív, mint pozitív:S)
Negatívan: Először is, utálok festeni. Meg nincs pénzem ilyen speckó festőcuccokra meg vászonra sem. De ha nem ebből a szempontból nézzük a dolgot, akkor sem kéne ez a képesség. Néha jobb a jövőt nem tudni; a jövő egyébként is állandóan változik (bár lehet, hogy én okoznék azzal változást, ha előre tudnám, mi fog történni). Sőt, még odáig is elmegyek, hogy ez kicsit olyan, mint amikor az ember előre elolvassa egy könyv végét, s utána, ha már tudja, mi a vége, kevésbé lelkesen olvassa az ember tovább a könyvet. Azért is, mert mondjuk reménykedett abban, hogy az a dolog, ami esetleg bekövetkezhet a történetben, mégsem történik meg. De ha az ember tudja, hogy pont az lesz a vége, amitől félt, elvész a remény. Így lenne az életben is: ha megfesteném a saját halálom (mint szegény Isaac:’(), vagy más eseményeket, melynek bekövetkeztétől tartottam, nincs értelme élni tovább. Ráadásul ha még megakadályozni sem tudnám őket… Vagy ha igen, előbb-utóbb úgy is megtörténne, csak másképp. (Egyébként is, tök gusztustalan, mikor kifordulnak a szemek festés közben:S)
Legközelebb:cseppfolyosítás – tér és időmanipuláció – radioaktivitás – szuperintelligencia – illúziókeltés
No comment
Mikor beteg vagyok, a vizet mindig klórszagúnak (büdösnek) érzem.
Most nem érzem magam betegnek, tök jól vagyok, a víznek mégis olyan szaga van.
Akkor ez most mit jelent?
Ég veled!
“Semmi sem tart örökké. Eljön az idő, amikor mindannyiunknak búcsút kell venni a világtól, amit ismertünk. Búcsút mindentől, amit magától értetődőnek tartottunk. Búcsút azoktól, akikről azt hittük, sosem hagynak el.”
Mindig nagyon szomorú, mikor valaki meghal. Ilyenkor olyan, mintha az a személy soha nem is lett volna soha; olyan hihetetlen, hogy az ember néhány napja vagy hete még beszélt az illetővel, most pedig nincs itt. Elment. Örökre…
Ilyenkor az eszünkbe jut, hogy még annyi mondanivalónk, megosztani valónk lett volna a másikkal, ám a ki nem mondott szavak most már mindörökre bennragadtak. Mert a személy, akinek szántuk e szavakat, nincs többé.
Számomra az a legszomorúbb, mikor valaki olyan hal meg, aki nagyon fiatal (és egészséges – tehát nem számíthatott rá), hisz ha valaki beteg vagy már nagyon öreg, akkor tudja, hogy lassan lejár az ideje, és elhagyja e planétát. De azok, akik nem esnek ezekbe a kategóriákba, nem számítanak rá, hisz úgyis rengeteg idejük van még… Aztán történik egy tragédia, mikor valaki meghal ezek közül az emberek közül, és akkor kénytelenek vagyunk rádöbbenni: ez valójában nagyon nem így van.Bárkit, bárhol, bármikor utolérhet a halál, senki sem kivétel. Még én sem, mert lehet, hogy mire e sorokat olvassa valaki, már én sem leszek. Már én is azok között leszek, akiket elragadott magával a halál.
És valahogy annyira fura belegondolni, ha valaki fiatalon hal meg és maga után hagy néhány gyereket, mennyi mindenről marad le: az első szavakról, az első lépésekről, az első napról, mikor a gyerek iskolába megy, egyetemre… Szörnyű belegondolni, hogy az illető pl. tíz évvel ezelőtt nem is gondolt volna arra, hogy milyen kevés ideje van hátra, s úgy volt vele, hogy ezeknek az eseményeknek, dolgoknak még a szemtanúja lesz…
Vagy mikor egy gyerek, aki még csak el sem érte a hat-hét éves kort, meghal. Szörnyű, ha még élne, mennyi minden történne meg vele az életben. De így már soha nem tapasztalhatja meg a szerelmet (azt az igazit), nem láthatja, ahogy valóra válnak az álmai (persze előtte “kitűzi” maga elé őket); sok dolgot nem él át, amin mindannyian át esünk életünk folyamán.
Akik meghalnak, már tudják, hogy mi vár ránk a halál után. És már soha többet nem jöhetnek haza, hogy ezt elmondhassák nekünk…
Éljen Sanyi és a melltartó!
Mp3 küldetés
Pénteken egy nagyon érdekes dologban vettem részt. Egy Mp3 Kísérletben. Az egésznek a lényege az volt, hogy a Negyedik Köztársaságot! oldaláról le kellett tölteni egy mp3-at, amit rá kellett rakni valamilyen hordozható lejátszó eszközre (mint például mp3 lejátszó, discman (ahhoz mondjuk CD-t kellett írni^^”)), majd 18:00 órára a nyugatinál lenni, és a második dudaszóra elindítani a lejátszókat. A fájlt egyébként nem volt szabad meghallgatni előtte.
Mp3 kísérlet
Nagyon jól éreztem magam, annak ellenére, hogy mennyit paráztam miatta (annyira, hogy még az első feladatot is meghallgattam, mert úgy gondoltam, ha nagyon gáz, nem megyek:S), folyton olyanokon járt az agyam, hogy “Mi lesz, ha lemerül az elem?”, meg “Biztos, hogy akarom én ezt?”.
Mire Mircsivel és Gesztivel odaértünk a pályaudvarra, már rengeteg fiatal álldogált ott kisebb-nagyobb csoportokat alkotva. Stenor nemsokára csatlakozott hozzánk, így már mi is egy kisebb csoportot alkottunk:) Beszélgettünk, etc., majd a második dudaszóra elindítottuk a felvételt. Egy eltorzított hang üdvözölt és utasított minket olyanokra, hogy lépjünk hármat hátra meg ilyesmik. Ennek a célja csak az volt, hogy aki a barátaival jött és egy csoportban álldogál velük, szétszóródjanak. Mi Stenorral együtt maradtunk, de sajnos Mircsitől és Gesztitől elszakadtunk:’( (akik amúgy szintén együtt maradtak és egy mp3-on osztoztak).
Ezután kb. mindenfelé és mindenre mutogatnunk kellett, és ahogy az embereket elnéztem, nagyokat néztek, főleg azután, hogy elkezdtünk keringőzni…XD Miután jól kimutogattuk – és táncoltuk magunkat, üdvözölnünk kellett Sanyit, akinek a barátnőjének másnap volt a szülinapja, de Sanyi nem vett neki még ajándékot, így elindult a Westend felé, hogy vegyen neki egy melltartót. Nekünk zombimód kellett követnünk őt, majd a Westend bejárata előtt játszottunk kicsit:) A biztonsági őrők kissé morcosan tudakolták tőlünk, hogy bent is ezt fogjuk-e csinálni. “Nem tudjuk” – hangzott megszeppent válaszunk.
Bementünk, majd az utasításoknak megfelelően pacsikat osztogattunk az embereknek és integettünk. Mikor Sanyi bement az üzletbe, hogy megvegye a melltartót, kizavartak minket:’( Nem sokáig búsultunk, mert elkezdtünk énekelni:) (pl. Boci, boci tarka)
